Vitathatatlan és mindannyiunk számára ismert tény, hogy a mese az érzelmi intelligencia erősítésének az egyik leghatékonyabb eszköze, valamint a egészséges szellemi- és lelki fejlődésnek kulcsfontosságú kelléke.

A mese egy olyan világba helyezi át a gyermeket, melyben ő a rendező, hiszen történet hallgatás közben egy belső mozi indul el benne, mely során a képzelet szabadon szárnyal. Fontos kiemelni, hogy a szerencsés végkimenetelű mese segítségével a kicsik pozitív képet kapnak az őket körülvevő környezetükről, ezáltal erősödik az optimista szemléletük. A mese élénkíti a gyermek fantáziavilágát, gyarapodik általa a szókincse, de amit véleményem szerint mindenképpen meg kell még említeni: önbizalom növelő hatással is bír. A gyerekek szívesen azonosulnak azokkal a karakterekkel, akik fordulatokban és kihívásokkal teli úton nyerik el a jutalmukat, mert ezáltal megtanulják elfogadni azt, hogy az életben számos problémákkal kell megküzdeniük, ha céljaikat el akarják érni. Az sem elhanyagolható, hogy mesehallgatás közben a gyermek azt érzi, hogy a szülő kizárólag vele van, és ez nem csak neki, hanem a szülei számára is nagyon fontos. Egy szó, mint száz: a mesék áldásos hatása megkérdőjelezhetetlen.

És mi a helyzet velünk felnőttekkel? Vajon még nekünk is fontosak a mesék?

A válasz természetesen: igen!

Talán bele sem gondolunk abba, hogy mást sem csinálunk csak meséket hallgatunk, olvasunk, mesélünk, írunk stb. Természetesen a mi sztorijainkban már nem a legkisebb fiú harcol a sárkánnyal, hogy elnyerje a király fele lányát...vagy mégis?

Ismerjük el, hogy mi nők előszeretettel nézünk például olyan sztorikat, amelyekben a gáncs nélküli, tisztességes és végtelenül becsületes férfi meghódítja az ártatlan, okos és csillagszemű leányt. Vagy valami ilyesmi, de a lényeg, hogy elolvadunk egy olyan pletyi hallatán, amiben a büfés néni és a gondnok bácsi lassított felvételben rohannak egymásnak.

Tehát bizony mi felnőttek is a mese világában élünk. Még akkor is, ha ezek a mesék sajnos gyakran véresek, erőszakkal, ármánykodó, és rosszindulatú szereplőkkel vannak megspékelve. A mi meséink inkább arról szólnak, hogy a kollégánk melyik felettesének teszi a szépet; hogy Pumped Gabót a hóna alá csapja-e a dzsungelben Tarzan; hogy az exünk milyen trampli libával szűrte össze a levet stb. A lényeg az, hogy a történetmondás egyidős az emberiséggel. A szakemberek szerint azért van szükségünk a mesékre, mivel ezek a történetek segítenek a lelki megtisztulásban, a világ megismerésében, és ezáltal a személyiségünk feltérképezésében is. Arról nem is beszélve, hogy szerintem nem létezik olyan ember, aki nem szokott a saját kis B-612-es bolygóján csücsülni, ahol úgy festi hupililára az égboltot, ahogy akarja. Vagy éppen kékre a kiwit, mert ugyan miért ne használhatnánk a végtelen fantáziánkat, ha már rendelkezünk vele, nem? 

Maradjatok velem, mert hamarosan megtudjátok, hogy milyen titkos adottságokkal rendelkezik az elektromos hátmasszírozó gép!