Az ember-állat kapcsolata társadalmi és szociológiai szempontból egyaránt meghatározó jelentősséggel bír. Sajnos gyakran megfeledkezünk arról, hogy az állatok milyen pozitívan képesek befolyásolni a közérzetünket, az pedig minden bizonnyal igen ritkán jut az eszünkbe, hogy a vérnyomásunkra és a lelki állapotunkra is jótékonyan hatnak. Pedig a társállatok a segítő szakemberek kedvenc asszisztensei közé tartoznak, és főként a pszichológiában alkalmazzák őket előszeretettel gyógyítás céljából.

A terápiás állatok bevonása a klinikai pszichológiában egy véletlennek köszönhető. Dr. Boris Levinson amerikai pszichológus a '60-as években szellemi fogyatékkal élő, és szociális viselkedési zavarokkal küzdő gyerekekkel foglalkozott. Egy alkalommal arra kényszerült, hogy a kutyáját is magával vigye, és láss csodát: az egyik kis páciensét -akivel már hosszú hetek óta nem tudott kapcsolatot teremteni- ezáltal sikeresen be tudta vonni a terápiába. A kisgyerek ugyanis odament az állathoz, simogatni kezdte és kérdéseket tett fel róla. A társállatok foglalkoztatása azóta pszichológusok, pszichiáterek, gyógypedagógusok és egyéb terápiás szakemberek közkedvelt módszerévé nőtte ki magát. 

Tapasztalatom szerint nem vagyok egyedül azzal az élménnyel, amikor egy kimerítő és kudarcokkal teli nap végén a kutyám és a macskám őszinte és önzetlen reakciója elűzi a rosszkedvemet. 

Bizonyított tény, hogy a kutyák kifinomult szociális, kommunikációs és együttműködési készséggel rendelkeznek. Gyakran sokkal mélyebben -de az embernél mindenképpen őszintébben- képesek átérezni a gazdájuk fájdalmát. Az az ember, aki állattal él együtt kevésbé érzi magát magányosnak, mivel a kedvence páratlan vigaszt nyújt számára a legnehezebb időszakokban is. Arról sem szabad elfeledkezni, hogy a társállatok segítik az önértékelésünk és önbecsülésünk fejlődését, hiszen a velük való foglalkozás megerősíti bennünk a fontosságunk és nélkülözhetetlenségünk érzetét. 

    Lássuk még az állatokkal való együttélésnek néhány áldásos hatását:

• Kiválóan oldják a stresszt és a feszültséget.
• Védenek az allergiától. Bármilyen furcsán is hangzik, de felmérések igazolják, hogy azok a gyerekek,  akik kutyás családban nőnek fel, felnőtt korukban 50százalékkal kisebb eséllyel lesznek allergiások, mint azok, akik nem.
• Segítenek elkerülni a stroke-ot. Akár macskával, akár kutyával élünk együtt, kisebb a kockázata annak, hogy szívrohamot, vagy agyvérzést kapjunk.
• Erősítik az immunrendszert. Soha nem értem, amikor emberek olyan indokkal válnak meg a kedvencüktől, hogy érkezik a baba. Ezek a szülők mindamellett, hogy a felelőtlenségükről is tanúbizonyságot tesznek, a saját gyereküknek is ártanak. Az állattal együtt élő 5-7éves gyerekek közel egy hónappal kevesebbet hiányoznak az óvódából, vagy az iskolából, mint azok a kicsik, akiknél nincsenek otthon állatok. A megelőző hatás felnőttkorban már nem működik!

• 

• Én személy szerint teljes jogú családtagként tekintek az állataimra. Minden bizonnyal ezzel nem vagyok egyedül, hiszen a társállattartás kulturálódásának a bizonyítéka, hogy a gazdik számára már egy külön iparág nőtte ki magát A kozmetikumoktól kezdve a ruházaton át, bármit megvehetünk a kis barátaink számára, sőt léteznek cégek, akik szertartást is vállalnak, ha a kedvencünk elhalálozik.

Az állatok gyógyító jelenléte nem csak a mi, hanem a pszichológiai rendellenességben szenvedők;   érzelmileg sérült; szellemi -, testi fogyatékkal élők; de még a halálos betegséggel küszködő emberek életében is jelentős szerepet töltenek be. Becsüljük meg, és tekintsünk rájuk úgy, mint velünk egyenrangú teremtményekre, mindazt szem előtt tartva, hogy elletétben az emberrel, ők az önzetlen szolgálatukért cserébe semmit nem várnak el tőlünk.